Csak úgy, mint Messi

Javában zajlanak a veterán labdarúgó-bajnokság őszi fordulói. A népszerű tornasorozatban egyre több volt egykori élvonalbeli, vagy válogatott játékos kapcsolódik be, mint Moldván Miklós, Csank János, vagy Lipők Lajos. Múlt szombaton a kelet-magyarországi csoport csapatai léptek pályára Tiszavasváriban, ahol a Nyíregyházi Senior csapatában szerepelt Kuti László, a Videoton, Dunaújváros, Vasas, Honvéd egykori játékosa, aki amellett, hogy kilencszer szerepelt a válogatottban, légióskodott a török Denizlispor csapatában is. Kuti Lászlóval Őze Tibor Grassroots-menedzser, a veterán futball szervezője beszélgetett múltról és a jelenről. Mikor hagyta abba a profi labdarúgást és mi történt az azt követő időszakban? - Több mint kétszáz NB I-es mérkőzéssel a lábamban, harminckét évesen hagytam abba a professzionális labdarúgást, de ezután is folyamatosan játszottam amatőr csapatokban. Ötvenkét évesen még megyei első osztályban szerepeltem Csóron. Ezután heti két-három alkalommal különböző kispályás rendezvényeken léptem pályára, majd 2012 tavaszán Kulimár János – a Nyíregyháza egykori klubelnöke - keresett meg, hogy szerepeljek a Nyíregyházi Senior csapatban. Ezek szerint esetenként hatszáz kilométert utazik azért, hogy pályára léphessen? - Igen, aki szereti a labdarúgást, annak nem kell magyarázni, miért. Nagyon jó a régi társakkal találkozni és átélni azokat az élményeket, amit hivatásos koromban. Ugyanis aki itt gólt lő, az ugyanazt az érzést éli át, mint amit Messi a Barcelona stadionjában. Engem soha nem a pénz, hanem a játék szeretete motivált.  Ez a versenysorozat nem elsősorban egykori hivatásos labdarúgókról szól, hogyan fogadták a többiek? - Amíg nem rúgtam labdába, egy voltam a sok játékos közül, attól fogva viszont éreztem, hogy kicsi többet várnak tőlem és jól esett, hogy egyre többször kerestek a labdával. És hogyan éli meg a mérkőzések után a „harmadik félidőt”? - Ennek a tornasorozatnak a játék mellett a mérkőzéseket követő anekdotázás, beszélgetés a legjobb része. Ekkor kiderül, hogy minél idősebb valaki, annál jobb labdarúgó volt fénykorában. Viszont közös a játék szeretete, amely végigkísér bennünket egész életünkön. Tudom, hogy ezeken a tornákon az idős játékosoknak sokszor szurkolnak gyermekeik és unokáik is, ezért figyelnünk kell, hogy példát mutassunk az utánpótlásnak a labdarúgás szeretetéről.

---